Mert már nincs több kibúvó. Nincs mese, csinálni kell. Elő kell jönni azzal, amik vagyunk. Még nekem is

Zenészként, és nem zenészként, nőként, anyaként, dolgozóként, beosztottként, főnökként és saját főnökömként, gyerekként és komolykodó felnőttként mást se csinálunk, mint keressük a következő lépést, magunkat, másokat. Én se tettem másként. Ugyanazt végigcsináltam, amit mindenki más. Aztán úgy döntöttem, hogy elég. Hogy STOP. Na, nem volt ez ennyire egyszerű, és nem is egyik napról a másikra ment. Jó sok küzdelem árán, de megtaláltam, amit kerestem. Kiderült, hogy mindvégig itt volt velem. Azóta ez a biztos pont. Én vagyok.

A zeneterápia egy iránytű. Ha úgy tetszik, GPS. Vagy inkább a koordináta, meg a mágnes az iránytűben, ami tájékozódni, tájolni segít. A zene, a játék, a mozgás, a szabad lét öröme által, annak az érzésével, hogy egyszerűen csak megengedjük magunknak, hogy legyünk azok, akik. Kell ennél több? Mondok egy példát. Vajon mit szólnának, ha egy elegáns balatoni sétányon mezítláb menne végig az, akinek épp jólesik? Mert, hogy nem bánt vele senkit. Tehát, végülis megteheti. És, aki mezítláb megy, vajon meri minden lépésnél megélni, hogy épp azt teszi, amit tennie kell? Mert csak. Vagy, mert élvezi. Vagy egyáltalán minden ok nélkül. Na. Ez a kérdés. És a válasz is megvan, csak jó sok csend kell hozzá, hogy megtaláljuk a zajos zűrzavarban.

A ZSUHANG komplex zeneterápiás módszer életvezetés, személyiségfejlesztés, elakadások oldása céljából használható, de bármi is a cél, az inspiráció, a belső egyensúly megközelítése a legfontosabb.

És, ha megkérded, hogy mit is csinálunk a ZSUHANG zenés táborban a Bakony lábánál? Felfedezünk, nevetünk, sírunk, együtt vagyunk, aztán meg egyedül is vagyunk, zenélünk (nem kell tudni hangszeren játszani, és mégis élvezhető a játék minden perce), mozgunk és csak úgy vagyunk. Megtanulunk, csak úgy lenni kicsikét miközben beállítjuk a belső iránytűt a zene, a mozgás, a zenés festés és a beszélgetés és még inkább a csend erejével.